cikk_szakits_ha_birsz | megoldas-benned-van

Szakíts ha bírsz! - HVG Pszichológia Extra

Mikor nem érdemes tovább próbálkozni, mikor van vége egy kapcsolatnak? Szabályokat felállítani lehetetlen, de megpróbálkozunk vele.

Van kapcsolat, ahol a tettlegességig fajuló veszekedések sem ritkák, mégis egy életen át fennmarad a viszony, mások hangos szóváltás nélkül élik az életüket, és senki sem érti, hogy hirtelen miért válnak el, amikor „olyan jól megértették egymást”. Kovács Miklós család- és párterapeuta hosszú évek tapasztalatával a háta mögött sem vállalkozna arra, hogy pontokba szedje, mely tényezők fennállásakor jelenthetjük ki: „vége”. Ami az egyiknek már a vég, a másiknak még csak a kezdet. Általánosságban annyit azért elmond, hogy ha a bizalom elvész, és nem sikerül helyreállítani, akkor az a kapcsolat súlyos hajótörést szenved. Még ha együtt is maradnak, mert erre is van példa, bizalom híján csatatérré változik az életük. A párterápiának akkor van létjogosultsága, ha mindkét fél eltökélt abban, hogy módszeresen újrateremtsék az elveszett bizalmat.
A jó hír az, hogy javíthatatlanul elromlott kapcsolat elméletileg nincs, ha a pár mindkét fele akar változni és változtatni. A siker elérésében nagyon sok múlik olyan személyiségtényezőkön is, mint például az önfeladási képesség, teherbírás, kompromisszumkészség, morális értékrend. Ahogy a jól működő és stabil kapcsolatokban az együtt maradás nagyrészt elhatározás kérdése, a végleges elválás is hasonló alapon történik. Ám míg az előbbihez mindkét fél megegyezése és munkája szükséges, a másodikhoz elég, ha a pár egyik tagja dönt úgy, hogy vége. És akkor valóban vége.

Menni vagy nem menni?

Bár szinte lehetetlen eldönteni, hogy mikor van ténylegesen vége egy kapcsolatnak, néhány tanáccsal azért szolgálhatunk arra nézve, mikor nem érdemes több energiát belefektetni. Mira Kirschenbaum amerikai terapeuta Menjek vagy maradjak? című könyve ad néhány tippet a bizonytalankodó, ambivalens kapcsolatban élőknek. Ezek közül sorolunk fel 10-10 pontot. Nem kőbevésett tízparancsolatról van szó, de megfontolásra mindenképpen érdemes. Az aktuális kapcsolati állapot megítéléséhez természetesen legalább annyi józanságra és határozottságra van szükség, mint magához a szakításhoz.

Mikor menjek?

1. Ha sosem volt igazán jó.
2. Ha intimitásigényetek nagyon különböző.
3. Ha megalázottnak vagy levegőnek érzed magad mellette.
4. Ha a partnered rendszeresen hazudik, és már minden szavát kétségbe vonod.
5. Ha viszolyogsz az érintésétől.
6. Ha képtelen beismerni a hibáit, sosem alkuszik és kétségbe vonja minden kritikádat.
7. Ha beismeri a hibáit, de semmit sem tesz ellenük.
8. Ha számodra alapvető szabályokat szeg meg.
9. Ha lelked mélyén már döntöttél, csak egy külső megerősítésre vársz.
10. Ha már akkor sem akarod a kapcsolatot, ha minden vágyad teljesíti a párod.

Mikor maradjak?

1. Ha van legalább egy olyan közös tevékenység, mely mindkettőtöknek örömet okoz, és felszabadultan vagytok együtt.
2. Ha itt és most ki tudod mondani, hogy a párod okos, vonzó és szereted az illatát.
3. Ha még mindig képes vagy adni, úgy hogy semmit nem vársz el cserébe.
4. Ha van benne valami, ami olyan különlegessé teszi a számodra, mint senki mást a világon.
5. Ha képes vagy rá, hogy ne vegyél tudomást a problémáról, ami arra késztet, hogy elhagyd.
6. Ha valódi jelét adja annak, hogy képes és akar változni.
7. Ha valamilyen lényeges, téged jó érzéssel eltöltő dologban hasonlít rád.
8. Ha hosszas mérlegelés után is elviselhetetlenül nehéznek ígérkezik a szakítás.
9. Ha támogat a számodra fontos dolgokban.
10. Ha képes vagy megbocsátani a megbocsáthatatlan bűnt is, és nem marad benned neheztelés.

Adj király katonát!
A kisiskolások egyik kedvenc játékában a két csapat tagjai összekulcsolt kézzel állnak egymással szemben, és ezt kiáltják:
- Adj, király katonát!
- Nem adok!
- Akkor szakítok!
- Szakíts, ha bírsz!
A párbeszéd után a támadó csapat egyik játékosa nekiront a védekezők sorfalának, és ha sikerül elszakítania az összekapaszkodó kezeket, egy játékost magával vihet a saját csapatába, ha nem, akkor ő maga marad az ellenségnél. A játék archetipikus elemeket hordoz, mint sok mese, mondóka vagy régi népdal, és különösen jól illusztrálja azt a helyzetet, amelyben a szerelmesek a fellángolás mindent feledtető egységélménye után kezdenek kijózanodni, és megpróbálnak maguknak „pozíciót” szerezni.

Mint anya és gyermeke

A párkapcsolatok fejlődését Margaret Mahler, az 1985-ben elhunyt magyar származásúpszichoanalitikus által kifejtett, az anya-gyerek kapcsolatot leíró elméletéhez szokás hasonlítani. Az azonosság szembetűnő: mindkettőben jelen van a szoros testi kontaktus, a bensőségesség, a szeretet, az egymásra utaltság, a gondoskodás és a gondoskodás iránt igény. A szakaszok: szimbiózis, leválás, krízis, újraközeledés, új egyensúly.

A kapcsolat túlélése szempontjából kardinális kérdés, hogy a leválás hogyan történik meg, és a krízist át tudják-e vészelni. Ha az egyik fél már távolodik, de a másik még a szimbiózis szakaszában van, óhatatlanul fájdalmat, veszteséget él át. Ebben a fázisban a hasonlóságok miatt érzett eufória helyét a különbözőségek drámaisága veszi át. Eltérőek lehetnek a családi minták, az értékrend, az életben betöltött szerepek, de csak olyan apróságok is, mint a napirend, az étkezési vagy alvási szokások. A viták jó esetben „egyeztető tárgyalások” formájában zajlanak, és nem szakításhoz vezetnek, hanem a közös nevező megtalálásához. Ekkor a kapcsolat érettebb szintre lép. Jó tisztában lenni vele, hogy a szakaszok törvényszerűen bekövetkeznek, sem megállítani, sem átugrani nem lehet őket. Akik az egyeztető viták „adj király katonát” fázisán nem tudnak túllendülni, nem építenek ki egy új egyensúlyt, azok vagy nem „felnőtt” kapcsolatban élnek, vagy óhatatlanul szétválnak útjaik.

Nincs élet krízis nélkül
Az életút során egy párnak számos krízishelyzettel kell szembenéznie. Az első nagy változást a gyerek érkezése jelenti, amikor a stabil duót a sokkal ingatagabb triász váltja fel. A nőből anya, a férfiból apa lesz, ami teljesen átrendezi az erőviszonyokat. A fókusz átkerül az új jövevényre, és ezt nagyon gyakran megsínyli a kapcsolat. A pár tagjainak figyelme immár nem csupán egymásra irányul, hanem megoszlik, és főleg az anya esetében ez sokszor el is tolódik a gyerek felé. Az új szerepek felvállalására való képesség nem velünk született, legtöbbször saját családunkban, szűkebb környezetünkben sajátítjuk el. Ha erre nem került sor, terápiában – védett, támogató közegben – meg lehet megtanulni a konfliktus megoldására alkalmas módszereket. Sajnos van úgy, hogy olyan patológiás modelleket „örököltünk”, amelyek ellehetetlenítik kapcsolatainkat.

Hasonló krízisek következhetnek be egy család életében, ha a gyerek kamaszodik. A kulcsszó, mint mindig, itt is a rugalmasság. A serdülők a már viszonylag stabilan működő rendszert alaposan fel tudják forgatni, mivel végletes helyzeteket teremtenek. A jól bevált módszerek nem működnek többé, új eszközök híján pedig a régiek erőltetése nem közelebb, hanem egyre távolabb viszi egymástól a családtagokat. A nevelési nézetek olyan ellentéteket generálnak, amelyek zátonyra futtathatnak egy kapcsolatot.

Gyakran előfordul, hogy amikor a gyerekek elhagyják a házat, a pár nem tud mit kezdeni egymással. Itt az apa-anya szereppel való teljes azonosulás jelenti a problémát, és a helyzet épp fordított, mint a gyerek érkezésekor. A figyelem olyan mértékig szétszóródott a család rendszerében, hogy úgy tűnik, nincsenek csak a párt összekötő örömök. Jó esetben a kapcsolat csak „tetszhalott” állapotban van, és a férfi-nő reláció újraéleszthető, de az is előfordul, hogy a felek nem találnak vissza egymáshoz, és a házasság felbomlik.

Összességében az a jellemző, mondja Kovács Miklós, hogy életciklus-váltásnál vagy súlyos krízisnél úgy megváltoznak a körülmények, hogy minden a feje tetejére áll, és ami eddig gördülékenyen ment, az most döcög, vagy elakad. Ha a párok tisztában lennének vele, hogy ez az élet természetes velejárója, hogy semmi sem tart örökké, tennének azért, hogy alkalmazkodni tudjanak az új felálláshoz és közösen új szabályokat írjanak. Aki a kamaszkori szerelem idealizáló kapcsolati eufóriáját sírja vissza, annak csalódnia kell. A jó kapcsolatot ugyanis nem az ideálok, hanem a realitásérzék vezérli.