cikk_csaladba_nem_ut | megoldas-benned-van

Családba nem üt a mennykő? - HVG Jövő Extra

Dehogynem! A család – akár sok más öröknek hitt érték – alapokat rengető átalakuláson megy keresztül, melyet a tradíciókat óvók válságnak vagy tragédiának, a helyzetet pozitívan megközelítők egyszerűen változásnak neveznek.

Rítussal egybekötve
Manapság a modern társadalmakban már nincs kényszer arra nézve, hogy a család vagy a rokonság által kiszemelt féllel házasodjunk össze. Avval kelünk egybe, avval költözünk össze, akihez érzelmileg kötődünk. „A szerelem, mint érzelmi kötelék azonban nem elég stabil egy élethosszig tartó kapcsolathoz, hiszen, mint tudjuk, a nagy érzelmek sajátossága, hogy idővel enyhülnek, netán egy erősebb érzelem felülírja őket. És akkor mi marad?” – teszi fel a kérdést a szociológus, de már válaszol is: „Meg tudom érteni a fiatalokat, ha ebben a bizonytalan és kibogozhatatlan világban, amiben élünk, nehezen hoznak olyan életre szóló döntéseket, mint a házasságkötés és a gyerekvállalás. De azt is látni kell, hogy tartós elköteleződés, felelősségvállalás nélkül nem jöhet létre család. Ehhez nem kell feltétlenül templom vagy anyakönyvezető. Azt kell kinyilvánítani, hogy hajlandó vagyok lemondani bizonyos dolgokról, melyek veszélyeztetik a kapcsolatot. Van annak súlya, hogy a barátok, a rokonok előtt kimondjuk, hogy ezentúl egymásért felelősséget vállalva akarunk élni” – állítja Tóth Olga. A szimbolikus kötések és oldások – rítusok és szertartások – az emberiséggel együtt keletkeztek, alakultak és napjainkban is léteznek. Funkciójuk van, nem véletlenül találták ki őket.

Szerepek kavalkádja

Dr. Barát Katalin szerint a modellek sokszínűsége mellett a szerepek széles repertoárja is jellemzi a mai családot, ami a jövőben talán még tovább bővül. Ahol a férfi a pénzkereső, ott inkább a hagyományos családszerkezet a jellemző, és jól meghatározott, különváló szerepeket töltenek be a családtagok. Máshol a kapcsolatok inkább egyenrangúak, a nők és a férfiak képesek bizonyos mértékig integrálni a kultúra által „férfiasnak” vagy „nőiesnek” kikiáltott tulajdonságokat és viselkedéseket. Ahol mindkét fél pénzkereső és a társadalomban betöltött szerepük is hasonló, a nemi szerepek nem különülnek el lényegesen.
A szociológus – saját kutatásra alapozva – azt látja, hogy a párválasztás és a családalapítás egyre nehezebb, mivel olyan új kritériumok is bekerülnek a szempontok közé, melyek néhány évtizeddel ezelőtt még nem léteztek: „Nem csak az a kérdés, hogy a két ember összeillik-e, szeretik-e egymást, de az is, hogy életük mely szakaszában vannak. Ha az életben betöltött szerep vagy a „gondolkodási fázis” tekintetében nagyon különbözőek, nem tudnak elköteleződni. Ha az egyik még éppen a harmadik diplomája megszerzésén fáradozik, a másik már megállapodna, az a kapcsolat végét is jelentheti. Megszűnt az a folyamat, mely az iskolák elvégzése után automatikusan a házasulás és gyerekvállalás felé vezetett, a családalapítás felső korhatára jócskán kitolódott, így „elmennek egymás mellett” azok is, akik összeillenének.”

A kérdésfelvetés – hogy vajon meg kell-e menteni a család intézményét, avagy tudomásul venni, hogy ez az együttélési forma gyökeres átalakuláson megy keresztül – nagy viták kereszttüzében áll. Barát Katalin pszichiáter-családterapeuta így fogalmaz: „Ez nem meglepő, hiszen a család egyénileg és társadalmilag is érzékeny terület. Mindannyiunk alapvető élménye a családhoz tartozás. Az itt szerzett korai tapasztalataink, kötődéseink meghatározzák személyiségünket és későbbi kapcsolataink alakulását.”

Tóth Olga, szociológus, az MTA Szociológiai Intézetének munkatársa már évek óta foglalkozik a család jelenével és jövőjével. Kutatási eredményei azt mutatják, hogy manapság kisebb a hajlandóság a házasodásra, mint néhány évtizeddel ezelőtt, ugyanakkor látni kell, hogy az anyakönyvezető által hitelesített kapcsolatok tartósabbnak bizonyulnak és több gyerek is születik házasságban, mint együttélésben. Ezen a ponton akár be is fejezhetnénk a cikkírást és -olvasást, hiszen a cél világos: házasodjunk! Ám az adatok mögött bonyolult és sokszínű folyamatok húzódnak meg, melyek árnyaltabb feltárásával talán a jövő is kifürkészhető.

Színesedő paletta
Egy olyan gyors és folyamatos változásban levő társadalmi formációt, mint a család, igen nehéz feladat definiálni. Dr. Barát Katalin szerint a mai sokszínű, különböző működésű, eltérő szerkezetű családmodellekben csak egy közös momentum van: a bennük élők magukat családnak tekintik. Az elkötelezett párkapcsolattól az egyszülős kapcsolati formán át a tradicionális, többgenerációs nagycsaládig minden – a társadalom legkisebb társas egységének tekintett – család gyűjtőnévbe sorolható. A családterapeuta, aki praxisában is tapasztalja a sokszínűséget, a jelen formációkból következtet arra, hogy milyen jövőbeli tendenciák erősödése várható.
A válás utáni családműködés változott a legnagyobb léptékkel, mondja a családterapeuta, aki megkülönböztet egyszülős-, egyedüli szülős-, és mozaikcsaládot. Az előbbiben a külön élő szülő is részt vesz a nevelésben, akárkinél is van a felügyelet, míg az egyedüli szülősnél a másik fél vagy nem ismert, vagy nem akar részt venni a nevelésben. Az, hogy egyedülállóként is lehet örökbe fogadni, illetve mesterséges megtermékenyítés útján is gyereket vállalni, egyrészt az egyedüli szülős formáció jövőbeli terjedését jelzi előre, illetve azt, hogy homoszexuális párok is családdá válhatnak ily módon. Ez utóbbit nevezik „szivárványcsaládnak”.

Közel és mégis távol
A kommunikációs eszközök fejlődése kétirányú folyamatot indított el az emberi kapcsolatokban, így a családok életében is. Tóth Olga az internet és a mobiltelefon elterjedésének elsősorban pozitív oldalát emeli ki. Amennyire gátolja a face to face kapcsolatokat, ugyanolyan mértékben segíti elő a más jellegűeket. A távol élő nagyszülők szkájpon vagy cseten tartják a kapcsolatot a gyerekekkel és az unokákkal, ami egyértelműen jó. „A magyar családokra az utóbbi időkben jellemző volt a bezárkózás, az egymásra utaltság. Szép dolog, ha egy feleségnek a férje a legjobb barátja, de fennáll annak a veszélye, hogy a kapcsolat megszűnésekor egyszerre veszít el mindent. Az internet segít abban, hogy táguljon a kapcsolati háló, így kevésbé sérülékeny az egyén és a család is. Persze a nyitottság veszélyekkel is jár, hiszen minél több a lehetőség, annál nagyobb a késztetés arra, hogy „lecseréljük” a párunkat.”
Barát Katalin hasonlóan látja az érme mindkét oldalát. Az, hogy az apa egy másik földrészről matematikát taníthat a gyerekének, vagy a nagymama láthatja távolban cseperedő unokáját, vitathatatlanul előny. De az életünk minden percébe betolakodó sms-üzenetek, a folyamatos telefonhívások, annak a vágya, hogy mindig tudjuk, hol van, mit csinál a másik, frusztráló és megnehezíti a kamaszok leválását is. A folyamatos üzengetés során a párok állandóan külső megerősítésre várnak, nem lesznek képesek arra, hogy érzéseiket megéljék, azok belsővé váljanak. Hosszú távon ez épp ellenkező hatást vált ki, mint remélnénk, és nem alakul ki a mély kötődés.

Sorstárs közösségek felé
Tóth Olga véleménye szerint a szocializáció egyre sokszínűbbé válik, egyre több helyről érkező ingerek alakítják az egyént, és segítséget is egyre tágabb körből merítünk majd. A szociológus a társas háló kiszélesedésében, a baráti közösségek szaporodásában, az önsegítő csoportok kialakulásában látja a fejlődés irányát. Aktívabbakká, nyitottabbakká kell válnunk, beszélnünk kell a problémáinkról ebben az egyre kibogozhatatlanabb világban. „A családban élés még önmagában nem érték. Egy összetartó család is nevelhet bűnözésre, simlisségre, de egy egyszülős kis csapat is képviselhet magas erkölcsi értéket. A mai magyar társadalomban azt látom, hogy az emberek magányos harcosként küzdenek, egyéni és társas céljaikat is egyedül próbálják megoldani. Nem a tudatosság és a célratörés a jellemező rájuk, hanem a sodródás.”
Az idősebb generáció aktív életmódja, a keresőképes kor kitolódása miatt sok kisgyerekes házaspár nem kap segítséget a szülőktől, ezért egy részük aktívan keresi a kapcsolatot a tágabb rokonsággal. A tágabb családi kapcsolatok mellett, illetve avval egyidejűleg egyre jobban felértékelődik a kortárs vagy sorstárs közösségekkel való gyakori együttlét is, legyen szó személyes vagy virtuális találkozásról.
A hasonló értéket képviselő csoportokhoz való kötődés megtartó erőt és alternatívát jelent egy atomizált társadalomban, mondja a családterapeuta. „A jövő családját is a sokszínűség jellemzi, ami egyben a sokféle tapasztalatszerzést és tanulást is lehetővé teszi. Reményeim szerint ez a sokféleség nem gátolja, hanem támogatja majd a meleg, érzelemteli családi kötődések kialakulását és az egyén kibontakozását is”.