cikk_erintettek_es_erinthetetlenek

A testi kontaktus ereje - HVG Pszichológia Extra

Az érintések a magzatkortól a halálunkig elkísérnek minket. A testi kontaktus leginkább kitüntetett periódusa a csecsemőkor mellett a szerelem időszaka, de az érintés a tartós párkapcsolatban fennálló viszony kiváló jelzőrendszere is. Minősége, hiánya, illetve túlzásba vitele csalhatatlanul a résztvevőkről beszél.

Az a szó, hogy „megérint” kettős jelentéssel bír: egyrészt fizikai kontaktust, másrészt lelki rezdülést értünk alatta, és nem véletlenül. Nincsenek pusztán ilyen vagy olyan folyamatok, test és lélek elválaszthatatlanul össze van huzalozva. Már-már közhelyszámba megy, hogy valamennyi későbbi kötődésünk a korai az újszülött-gondozó kapcsolaton alapszik. Az e korban bevésődött élmények irányítják felnőttkori viselkedésünket, elvárásainkat, ami nem jelent azt, hogy nem korrigálhatók, de mindenképpen meghatározóak. Ezen korai tapasztalatok közül az egyik legfontosabb szerep épp az érintésnek jut.
Hogy kinek mennyi elég az érintésből, a simogatásból, milyen közel engedi magához a másikat, nagyon egyéni, de élethelyzettől és kognitív kiértékeléstől is függ. Hajdú Judit, narratív családterapeuta arra hívja fel a figyelmet, hogy nincs érintés „csak úgy” önmagában, minden érintéshez jelentések kapcsolódnak.
Ha valaki több figyelemre, simogatásra vágyik, mint amennyit kap a párjától, óhatatlanul jelentést tulajdonít neki: „Azért nem ölel meg, mert már nem szeret”; „Biztos túlságosan meghíztam”. Ha a jelentésüktől megszabadítjuk ezeket a gondolatokat, gyakran kiderül, hogy egyszerűen csak eltérőek az igényeink, és nem a feltételezett ok van a háttérben. Ezek a különbségek rendszerint már a kapcsolat elején is léteznek, de akkor még az a narratíva van érvényben, hogy „egyek vagyunk”, „ő egy nagyszerű ember”, ami felülírja a különböző igényeket. Ezekre az egyéni képzetekre ráadásul társadalmi narratívák is ráépülnek, mondja a pszichológus. Ha valaki túl soknak vagy túl kevésnek ítéli meg az intimitást a párkapcsolatában, azt sem árt kibogozni, hogy vajon az elvárásai mennyire a sajátjai… Pusztán arról is lehet szó, hogy már a szülei is így csinálták, vagy a tévéreklámokból „tanulta”, hogy a férj hazaérkezéskor mosolyogva megöleli a feleségét, tehát ennek így „kellene” lennie. A valós igényre csak a burkolt elvárások lehántása után derülhet fény.

Közelségek és távolságok
Besenyei György párterapeuta szerint nincs olyan párkapcsolati elakadás, amelynek hátterében ne lenne egyidejűleg intimitásprobléma is. A párok általában kommunikációs zavarokkal jelentkeznek: sok a vita, a feszültség és néha a verekedés, de egy-két ülés után kiderül, hogy már régóta nem beszélnek valódi érzelmekről, ehelyett vádaskodnak, egymásra vetítik haragjukat és azt keresik, ki a hibás.

Jelzésértéke van annak, hogy egy pár tagjai mekkora távolságra ülnek le egymás mellé a terápia alkalmával, hogyan érnek egymáshoz, mondja a HVG Extra Pszichológiának Besenyei György. Legtöbb esetben az eltávolodás a probléma, és azért fordulnak hozzá a kliensek, mert túl kevés a szex, de az sem ritka, hogy épp az ellenkezője miatt. Egyes pároknál a túl sok szex az intimitást pótolja, illetve a kontroll fenntartását szolgálja. Érdekes viszont, hogy ezekben a kapcsolatokban a csók nem része az aktusnak, a csókot ugyanis sokkal nehezebb leválasztani az érzelmekről, mint magát a szeretkezést.
Nem minden érintés „jó”, ahogy a csiklandozás – ami önkéntelen reakciónak tűnik – sem vált ki kacagást az emberben, ha fél vagy frusztrált. A tapogató, kontrolláló, a másik jelenlétét biztosító érintések érdekes módon a férfiakra jellemzőbbek, és szinte biztos jelei annak, hogy a szex nincs rendben a felek közt, mondja a párterapeuta. Egy jó szeretkezéshez kell egy bizonyos feszültség és távolság, ami létre sem jöhet, ha állandóan érintkeznek.

Gyógyító paradoxonok
Párterápiában bevett módszer a paradox feladat. Ennek lényege, hogy épp azt írják elő, amit a pár amúgy is csinál, de szinte parabolikusan eltúlzott formában. Így például a gyengéd simogatás helyett azt adják feladatul, hogy például csapjanak egymás fenekére, harapjanak érzéssel egymás nyakába, a férfi rántsa magához a nőt erőteljesen. Egészen addig a határig el lehet menni, míg a másiknak fájni nem kezd. Akkor az ő feladata az, hogy leállítsa a társát. Így tanulják meg a saját és a másik testének érzékelési határait. Fordított esetben a szex és az érintkezés teljes tiltása is lehet feladat, például potenciazavarok esetén. Ahol az egyik fél túl passzív, a másik túl aktív, a szerepcsere is hatékony. Így megtapasztalhatják, mit él át a másik, ami óhatatlanul megváltoztatja mindkettőjük hozzáállását.

A valódi változás az ülések közt zajlik, nem a terápiás kanapén, hangsúlyozza Besenyei György. Megérzik, megtapasztalják, élmény szinten átélik, hogy mi történik bizonyos helyzetekben, a terapeutával való találkozásokkor inkább ezeknek a tapasztalásoknak a megbeszélése folyik. Ha a pszichológus pusztán elmondja, „mi a baj”, azzal csak esetleg a szorongás nő vagy erősebb lesz a bűntudat, de ha van élménye arról, hogy másképp is lehet, akkor az dinamikus változást idéz elő.

Esetek
1. eset
A jól működő, társadalmilag beágyazott, felnőtt gyerekekkel bíró ötvenes házaspár pár nőtagjának volt egy külső kapcsolata, ami a férfi számára akkor derült ki, amikor már vége lett. A férj teljesen kikészült, és úgy próbálta visszaszerezni pozícióját, hogy szinte üldözte feleségét és minél gyakrabban szeretkezni akart. Ezzel viszont paradox módon nem közelebb, hanem egyre távolabb kerültek egymástól. Ezt a férfi is megélte, de képtelen volt változtatni rajta. A kölcsönös szükségletek kielégítése itt egy szexuális kizsákmányolásba megy át, ahol a terápia célja az, hogy felismertesse a férfival: a szex nem helyettesíti az intim kapcsolatot, nem a hatalom megerősítése, hanem biztonságosabb, mélyebb érzelmi együttlét kialakítására van szükség, azaz érzelmi „megtartásra”.

2. eset
A pár szexuális élete az első gyerek megszületése után megromlott, majd a második gyerek után teljesen meg is szűnt. Mindkettőnek külső kapcsolata lett, de a férfiéra derült először fény, a nő erre válaszul bonyolódott viszonyba. Az egyébként mintaházasságnak számító kapcsolatban – figyelmesek, gondoskodók, szeretetteljesek egymással – a nő nem tudja megbocsájtani a férj félrelépését, nem tud igazán közel kerülni hozzá. A férfi aggodalommal és szorongással áll a helyzethez és állandóan a nőn tartja a kezét, aki ettől zavarban van, és nem is esik jól neki. Gyengédség tehát van, csak a vágy veszett el útközben. A terápia célja a libidó megerősítése, melynek eszköze az, hogy kifejezetten „szexuálisan” érhetnek csak egymáshoz., hogy a fájdalomhatárig stimulálják egymást, erősítsék szexuális fantáziájukat, írjanak erotikus tartalmú meséket és azt egymásnak olvassák fel.

3. eset.
A fiatal nő, aki mellműtéten esett át, elutasítja férje gyengéd közeledését. A férfi frusztrált és nem érti, felesége miért nem engedi magához közel. A terápia során kiderül, hogy a kórházi „rossz érintések” – műtét, orvosi vizsgálatok, durva beavatkozások – a „jó érintések” vágyától is megfosztották a nőt és a férfi közeledésében azt érzi, hogy „el akar tőle venni valamit”, a férfi pedig azt, hogy „nem kap meg valamit”. Ebben az esetben a terápia során le kellett állítani a testi kontaktust egészen addig, míg a nő regenerálódni tudott, és újra felépítette „teste határait”.

4. eset
A férfi állandóan szeretkezni akar – mindenhol és minden módon –, de elutasítja az előjátékot, mert az a hiedelme, hogy ha a másik igazán közel áll hozzá, akkor azonnal reagál a gerjedelmére és direkt választ ad. Szerinte ez az érzelmi közelség bizonyítéka, és mivel évtizedekkel ezelőtt ez így volt, most is elvárja, különösen, ha rossz lelkiállapotban van vagy frusztrált. A férfi a gyors kielégülést keresi, a nő az érzelmeket. Ebben a terápiában a nő azt kapja feladatul, hogy rángassa le a másikról a ruháit, rontson rá, és részesítse szexuális örömben a partnerét, a férfinak viszont tilos kezdeményeznie. Az eredmény az lett, hogy a férfi elkezdte kerülni az ilyen helyzeteket. Mindketten megélték, a konkrét élmény hogyan rombolja a kapcsolatot, a terápiában pedig ezeket az élményeket beszélték meg.