cikk_meglatni_es_megszeretni | megoldas-benned-van

Meglátni és megszeretni - HVG Pszichológia Extra

Miért szebbek a karcsú nők? Mit nézünk meg először potenciális partnerünkön? Milyen mögöttes tartalma van a szépségnek? Az arc vagy a testalkat a mérvadóbb? Összességében milyen párt választunk, és miért? Egyszerű válasz nincs ezekre a kérdésekre. Befolyásoló tényező lehet, hogy egyéjszakás kalandra vagy tartós elköteleződésre vágyunk, milyen az önértékelésünk, ésmég sok minden más is. Dr. Bereczkei Tamás elsősorban az evolúciós pszichológia nézőpontjából segít eligazodnunk a témában.

Miért tartjuk szépnek az arányost és a szimmetrikust?
Alapvetően azért, mert az arc és a test szimmetriája, az arányos felépítés jó előrejelzőnek bizonyul az egészségre nézve. A külső tulajdonságok „első szűrőként” viselkednek, és megbízhatóan jelzik nemcsak a jó fizikai állapotot, de a termékenységet is. Az első pillantással, anélkül, hogy tudatában lennénk, villámgyorsan szelektálunk: felmérjük a partner minden olyan jellegzetességét, amely valamikor összekapcsolódott a túlélési és szaporodási sikerrel. Ilyen például az arc, a test, a derék-csípő arány mindkét nemnél és a vállszélesség a férfiaknál. Az, hogy a kör hogyan szűkül tovább, és milyen további külső vagy belső kritériumok alapján választunk, helyzetfüggő.

Férfiak és nő közt van különbség a tekintetben, hogy mit néznek meg először a másik nem képviselőin?
Korábban azt gondoltuk, hogy mind a nők, mind a férfiak az arcon keresik a jeleket, amelyektől vonzónak találnak valakit. Ez nem is csoda, hiszen a szépség valamikor az egészséggel, a vitalitással és a fertilitással függött össze. Egy újabb kutatásban azonban azt találták, hogy míg a nők a férfiak arcából akarnak információt nyerni, akár egyéjszakás kalandról, akár hosszabb távú kapcsolatról van szó, a férfiaknál a két dolog szétválik. Ha tartós elköteleződés a cél, ők is az arcra fókuszálnak, de ha alkalmi partnert keresnek, inkább a testre kíváncsiak. A szépség nem öncélú. Hiába viseli magán különböző kultúrák és társadalmi tényezők lenyomatait, az univerzális szignálok, amelyek az valamikor jelezték a szervezet termékenységét, egészségét,

életképességét, libidóját, ma is megvannak, és úgy tűnik, hogy a testen több az ilyen jellegzetesség, mint az arcon.

Mennyire tudatosul bennünk ez a szándék?

Az emberek többsége tudatosan nem az alapján választ, hogy a másik milyen termékeny, de az evolúciós szempont mégis átfut a fején, ha gyerekvállalásról van szó. Egy érdekes kísérletben nőket kérdeztek meg arról, hogy ha spermadonorral termékenyítenék meg őket, mit választanának: a kedvező külső tulajdonságok vagy az előnyös személyiségjegyek lennének a fontosabbak. A túlnyomó többség az előbbire szavazott. Mint kiderült, azért, mert meg vannak győződve arról, hogy a külső tulajdonságok öröklődnek, míg a belsők inkább a nevelés termékei, ezért ezek nem adódnak át az apa genetikai állományával. Megjegyzem, ez a közvélekedés alapvetően helytelen: a személyiségvonások körülbelül 50 %-ban öröklékenyek.

Miért voltak a régi korok nőideáljai teltebbek, mint a maiak?
Feltehetően azért, mert régebben a kövérség mutatta azt, hogy a család jó anyagi helyzetben van, hogy magas státuszú, erőforrásokkal rendelkezik. Mára a helyzet megfordult. Manapság épp a nők soványsága jelzi, hogy lehetőségük van az előnyös társadalmi pozícióból adódó olyan erőforrások igénybe vételére, mint a sport, a szabadidős tevékenységek, vagy az egészséges étrend. Ráadásul a kövérség elvesztette szimbolikus értelmét a modern társadalomban, ahol a sok gyerek többnyire nem érték és a betegségek nem a táplálékhiánnyal, hanem épp ellenkezőleg, a túltápláltsággal függenek össze.

Ez azt jelenti, hogy evolúciós örökségünk lassan a visszájára fordul?
A vizsgálatok egyértelműen azt mutatják, hogy nem. A nők hiába áldoznak rengeteget arra, hogy szupervékonyak legyenek, testtömeg-indexet tekintve a férfiak általában nem a nagyon vékonyakat, hanem inkább a normál tartományban levőket részesítik előnyben. A nők „téveszméje” valószínűleg a médiahatására alakult ki. Evolúciós szempontból a testsúlynál sokkal mérvadóbb a derék-csípő aránya. A homokóra-alkatú nők ösztrogénszintje, ami a termékenység legjobb előrejelzője, egyértelműen magasabb. A férfiaknál a tesztoszteron gátolja a zsírlerakódást a csípő tájékán, az arányos izomzat, a széles váll és a keskeny csípő azt jelzik, hogy hosszú távú gondoskodást és védelmet tudnak nyújtani utódjaik számára. Ennek evolúciós gyökere az, hogy egykor a vadászat során és konkurenciaharcokban az ilyen alkatúak tehettek szert előnyre.

A férfiak helyesebben ítélik meg magukat vonzerő tekintetében?
Meglepő módon nem. Vállszélességük és izomzatuk nagysága lényegesen kisebb szerepet játszik a nők szexuális érdeklődésének a felkeltésében, mint azt gondolnák. Tehát a nők mérsékelt preferenciát mutatnak a náluk izmosabb, erősebb férfiak iránt, és a normál tartományban levőket lényegesen vonzóbbnak tartják, mint az átlagtól eltérőt, akár túl sovány, akár robusztus. Elképzelhető, hogy a túl nagy és kötött izomzat az evolúciós környezetben számos hátránnyal járhatott, energetikailag túl költséges volt, például gátolta a futást.

Hogy lehet az, hogy amit szépnek hívunk, kultúránként és koronként mégis annyira változó?
A szexuális szelekció a stratégiák rendkívül sokféleségét hozta létre a célból, hogy adott kontextusban optimális jelzéseket észleljünk. Ez teszi lehetővé a preferenciák kulturális sokszínűségét és mozaikszerű megjelenését a vonzerővel kapcsolatos értékítéletünkben, ami nem mond ellent az evolúciós univerzalitásnak, sőt, gyakran arra épül. Akárhová nézünk, az esztétikai ízlések és ítéletek zavarba ejtő sokféleségét látjuk. A kultúra normái, szokásai, története rengeteg ponton befolyásolják azt, hogy mit tartunk szépnek vagy csúnyának. Az evolúció során létrejött alaptémák változatos körülmények között válnak konkrét forgatókönyvekké az egyes társadalmakban.